Nah, fájdalmasan lassú a net, agybajt kaptam, mire idáig eljutottam...
A mai napról néhány szó:
nem bírtam felkelni a reggeli műszakhoz, úgyhogy csak a második schichtbe mentem Zsófival meg Roxival.
Leginkább gyomláltam a magam részéről, akik nem körülöttem voltak, azokról nem tudom pontosan, mit csináltak.
Igyekeztünk a gyomokat kiszedni, a haszonnövényeket bent hagyni, néha sikerült, néha nem.Ibolya, a vendéglátónk 37 éves, most várja a harmadik babát.
Székely asszony nyomokban székely tájszólással és meg nem fogyatkozott székely magabiztossággal. Csomó kaját kapunk tőle. Tök jókat mesélt a helyi kicsi iskoláról:
családias a hangulat, egyéni fejlesztések, helyi sajátosságok, meg minden. Az embernek Budapesten olyan érzése van, hogy vidéken színtelen, szagtalan, zajtalan és unalmas az élet.
Legalább is a magam részéről úgy képzeltem, hogy az Ormánságban tuti meghalnék az unalomtól... most már másképp látom.
Az ebéd itten a nagyüzemi konyhákra hasonlít, kaja be, tányérba palccs, továbbadás, zaj, nincs kanalam, stb.
Viszont többnyire kiválóak a szakácsok, a mosogató személyzet is, meg a bébiszitterek is.
Döfönye után éneklőskézműves volt, a megivott sörösdobozokat vagdostuk szét, hajtogattuk, lyuggattuk ki.


Asszem mostanra kialakult itt a rendszer, a fáradóskiakadósösszezördülős konfliktusok már lezajlottak, elég asszertív mindenki ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen.
Legalább is nekem jó. Király együtt dolgozni veletek. Jah, igen, tegnap este hatékonyan megválasztottuk a következő év vezetőjét. JANKÓ lett, hurrá, hurrá, hurrá.
Még nem nyilatkozott, kit választ maga mellé.

Szonya