2013. július 24., szerda

5. nap - Vasszer

Korai dolgozók (Bogi, Szonya, Rita, Bander, Berci, Fegyi, Jankó) 6-ra
Későbbi dolgozók (Eszter+Lilla, Nóri, Zsófi, Roxi)  8-ra vagyis majdnem fél 9-re.
Munkák: Lékvágás az gyümölcsénybe, krumpliültetvény i-gazolás, ribizlibokor megcsapolása, füvezés vasvillával,
rózsametszés, babgazolás, répaegyelés, kukoricamorzsolás, diópucolás, mészkaparás. Ki ezt, ki azt csinálta.
Eközben hiróink: Berrybubu is lesérült, ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint tegnap a Bander. Fény derült a porblémára.
Nem az izületüket erőltették meg, hanem egy galád tüske bökte meg őket a kézfejükön, így bejutattván az aljas kórt. :(
A karanténra úgy tűnik nem lesz szükség, úgy tűnik a cucc csak bökéssel terjed. Be aware of bököding!!!
Valamikor aztán csatlakozott a gyereksereg is, lecsekkolni, hogy jól dolgozunk-e. A kukoricamorzsolásba úgy ítélték, hogy jobb, ha besegítenek.
Kornél megkergetett egy-két kakast, a gyerekek megsimogatták Morzsát és az egyik Zsófi által levadászott kakast, Dorka diót adogatott a diótörőknek, és szedegette a szétröpködő kukoricaszemeket.
Mindeközben Janka, Gyöngyi és BoRiska a kúrjában fákdápoztak...no komment:)
Dél körül aztán szépen hazaszivánszorogott mindenki. Vártunk 2 órát az ebédre, mivel papikáskrumplit főztek az európaiak, és csak 4 kezük volt krumplitpucolni.
De megérte várni, mert marha fincsike volt. Najó, a virsli ritkaka volt, de én választottam...
Ebéd után ledőlt a szerencsésebbje egy jó órára ajcsizni, majd ébredés és kávé után mind elindultunk a sellyei termálfürdőbe.
A fürdőbe Berry, Szonya és Nóri nem jöttek be, mert inkább vásárolni mentek .
A strand ezerszer jobb, mint pl. a Komjádi: wc papír, szappan, tisztaság, virágok, zöld fű és ritkás népesség.
Volt, aki a gyermekekkel áztatta a popóját, volt aki vadul ugrált a mélyvízbe, volt aki gyorsúszni tanult, és volt, aki a fűben ülve csecsemőzött.
Amikor a gyermekek kijöttek a vízből Berry megjelent 2 zacsi elsősegély kexszel, így kibírtuk a vacsoráig. A vacsi szuperfinom kőrözöttes és szokásos volt.
Most épp minyjá beindul a feszkó mert kezdődik 2 percen belül a hiperszuper mélyreható bizalmi légkörös beszélgetés.
A dugifagyira nem jutott időnk: állítólag fontosabb volt, hogy a Földet tájékoztassuk hogylétünkről...:P
Amúgy RoxiMoxinak kakindálás közben még volt valami ötlete... de elfelidte.
Eszembe jutott: vacsi után Bernát kimatekozta a költségeket, benzineket, kajákat, uzsikat stb, így olcsósult a táborunk, jeee!:)
Na puszipácsőcsumicsá!
BgRx



2013. július 23., kedd

Nah, fájdalmasan lassú a net, agybajt kaptam, mire idáig eljutottam...
A mai napról néhány szó:
nem bírtam felkelni a reggeli műszakhoz, úgyhogy csak a második schichtbe mentem Zsófival meg Roxival.
Leginkább gyomláltam a magam részéről, akik nem körülöttem voltak, azokról nem tudom pontosan, mit csináltak.
Igyekeztünk a gyomokat kiszedni, a haszonnövényeket bent hagyni, néha sikerült, néha nem.Ibolya, a vendéglátónk 37 éves, most várja a harmadik babát.
Székely asszony nyomokban székely tájszólással és meg nem fogyatkozott székely magabiztossággal. Csomó kaját kapunk tőle. Tök jókat mesélt a helyi kicsi iskoláról:
családias a hangulat, egyéni fejlesztések, helyi sajátosságok, meg minden. Az embernek Budapesten olyan érzése van, hogy vidéken színtelen, szagtalan, zajtalan és unalmas az élet.
Legalább is a magam részéről úgy képzeltem, hogy az Ormánságban tuti meghalnék az unalomtól... most már másképp látom.
Az ebéd itten a nagyüzemi konyhákra hasonlít, kaja be, tányérba palccs, továbbadás, zaj, nincs kanalam, stb.
Viszont többnyire kiválóak a szakácsok, a mosogató személyzet is, meg a bébiszitterek is.
Döfönye után éneklőskézműves volt, a megivott sörösdobozokat vagdostuk szét, hajtogattuk, lyuggattuk ki.


Asszem mostanra kialakult itt a rendszer, a fáradóskiakadósösszezördülős konfliktusok már lezajlottak, elég asszertív mindenki ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen.
Legalább is nekem jó. Király együtt dolgozni veletek. Jah, igen, tegnap este hatékonyan megválasztottuk a következő év vezetőjét. JANKÓ lett, hurrá, hurrá, hurrá.
Még nem nyilatkozott, kit választ maga mellé.

Szonya

2013. július 22., hétfő

2. nap trágya

d.e: negyed 6kor kelés, trágyalapátolás és fedés szalmával, alternatívként magok gyűjtése. Gyógynövény gyűjtés, fa aprítás.

Délután szúnyogok etetése a drávától eléggé messze. (séta megkísérlése a partra)

este választás lesz.

Mondj egy valamit a mai napból: (illetve elejtett mondatok, szavak)

álmodban menydörgés
-zsófi és roxi

kuszma
- fegyi

fos
-fegyi

ribizlit szedtünk, magokat gyűjtöttünk.
- bogi és szonya

léha: meddő mag
- bogi és szonya

cseverény vagy miacsöcs
-bogi

a fiamat magoncnak nevezem és folyton oltani fogom.
-berci

pipina kutz!
-szonya

nenenenene ahkuuuu
-roni

meglesz, gyerünk
-roni

basszus pedig annyi vicces volt.
- roxi

leszarom
-roxi

én már mondtam
-zsófi

zaj
- szonya

zsófi, min nevettünk annyira a magokal?
- szonya

tegnap még a misén a nénik annyira hálák voltak, hogy ide jöttünk, köszönjük, köszönjük!
- szonya

azt már írtad, hogy megzabáltak a szúnyogok?
- bogi

nem tudok még, gondolkodom
- rita

szedtem fél vödör ribizlit
-márta

mivan?
- roxi

az, hogy menjetek
- szonya

hát, ez aztán brutál
- bogi

egy mondat, vagy elég egy szó? szúnyog
- berci

vaooo
- roni

dorka, ne ugorj fejest
- bogi

vevevevemmmm!!
- miska

nnenenenenenemnemnemnem, azt nem szabad dorka!
- márta

appppaaaaa
- dorka

emlékszel még rám?
- nóri

engem kapj el, höhöhö
- szonya

nadonnad tojtát kapsz! itt van. nejnonban van
- miska

remélem, hogy a flóra vissza fog venni a tempóból ha felnő. remélem.
- márta

ezt nagyon jó hallani, hogy most csend van.
- rita

én komolyan csodállak titeket, rita, hogy ezt választottátok hivatásnak.
- nóri

reggel kértünk teát, és azt mondta az ibolya, hogy "arabok vagytok, hogy teát isztok ilyen melegben?" erre azt mondtuk, hogy a roxi félig arab.
- szonya

nem véletlen, hogy ovónőkkel reklámozzák a fejfájás csillapítókat
- nóri

annyit iszok mint egy kacsa
- bogi

van egy tanárunk akit frau pöcsnek hívtak.
- szonya

mi ez a tánc fiatalok?
- fegyi

van nálam algopirin, fenisztil és kálcium
- nóra

mit hoztam az oroszoknak? al első hőseink: lajka és bolka
- nóra

The end




2013. július 21., vasárnap

1. nap - Akklimatizálódás

7:30-kor mikor a reggeli torna kezdődött volna még mindenki ájultan feküdt. Egész nap senkinek nem ment a pulzusa 60 fölé. A misét pont lekéstük, de volt 11kor egy faluval arrébb. Úrangyalával zártuk, majd visszadöcögtünk ebédelni.
Megint pihenés, majd kiruccantunk az ültetvényekre. Ott kis lötyögés és magok válogatása után vissza a bázisra. Vacsora, beszélgetés és várhatóan alvás. 

Reggel már vége a felfutási időszaknak, 6kor kezdünk a földeken.



0. nap - Az űrállomás benépesítése

Csapatokban megérkeztünk az űrállomásra. Megérkezés után óvatos akklimatizálódás, ismerkedés, nyelvi és kultúrális súrlódások leküzdése. Ismerkedés az űrlényekkel, űrállomás belakása volt a teljes napi program.

Aznap az Oroszok főztek, a vacsora sajtos és kolbászos kenyér volt.

Az űrállomás gazdák megérkeztek a fekvés előtt és rövid szavakban elmondták a környezet, táj, emberek nehézségeit és a várható feladatokat.




2013. július 19., péntek

Kilövés előtt

Kilövés előtt van egy utolsó orvosi vizsgálat, aztán ledörzsölik a bőrüket tetőtől talpig fertőtlenítőszerrel, hogy fel ne vigyenek valami bacit az űrhajóba. Valószínűleg olyan érzés, mint nekünk az utolsó hajmosás a tábor előtt..
Az amerikai űrhajósokat, még az űrsiklós érában (amikor még lőttek fel űrhajósokat amerikából, mondják az oroszok) egy régi mikrobusszal szállították azon a kilenc mérföldön, ami a kiképző központtól a kilövőállásig tart. Ezzel a szépséggel:
Természetesen babonából jártak éppen ezzel egészen ugye tavalyelőttig, és az is hozzá tartozott a szertartáshoz, hogy a kilövőállás tövében, mielőtt beszálltak az űrhajóba, mindenki lepisilte a mikrobusz kerekét. Nem tudom, az űrhajós hölgyek hogy csinálták, ne kérdezzétek.
Aztán fellifteznek a siklóba, bebújnak a szűkös pilótafülkébe, ahol veterán űrhajósok segítik végig őket a biztonsági övek becsatolásának kb. 30 perces feladatán, aztán ellenőrzik a műszereket, és közben viccelődnek velük, hogy ne izguljanak. Komolyan.
Aztán mindenki kiszáll, utoljára ellenőriznek mindent, és megindul a visszaszámlálás. Azt mondják, maga a kilövés belülről olyan, mint egy nagyon gyors lift, időnként egy-egy rántással, amikor a hordozórakéták leválnak. Aztán egyszer csak elfogy a gravitáció, fekete lesz az ég, és ki lehet csatolni.
Az oroszoknál kicsit más, mert a Szojuz nagyon, de nagyon szűk. Ott tényleg senki nem tud segíteni a becsatolással, éppen, hogy moccanni lehet. A fülke térfogatának elég nagy részét a túlélőfelszerelés tölti ki, amúgy, és volt már, hogy kellett, de erről majd később mesélünk.

Te mire szoktál gondolni a tábor előtti este? Én éveken át mindig kiakadtam ilyenkor, és nem akartam táborba menni. Emlékszel még, amikor anyukád is megnézte, hogy mindent bepakoltál-e? Vagy ilyen csak nálunk volt? A mostani anyukák is biztos csekkolják a gyerekeik cuccait, igaz, Roni, Márta, Eszter, Anna?
Van olyan a csapatban, aki nem hoz egy egész hétnyi fáradtságot és stresszt magával? Biztos van.
Mi ma reggel még azt hittük, hogy munka után elindulunk, este már Tihanyban alszunk, és holnap csak az a rövid út lesz az űrállomásig. Aztán sorban felborultak a tervek, egyre halasztódott a pakolás, és este hatkor rájöttünk, hogy a hűtő már üres, de ma este még Bécsben alszunk. És vacsizunk. Úgyhogy fogtam a síró Jancsit, és leballagtam vele, hogy szerezzek valami vacsit, mielőtt bezárnak a boltok. Megvacsoráztunk a csomagok között, lenyomtuk a gyerekeket (akik keservesen sírtak, hogy nem ma indulunk a Vidratáborba), és most folytatjuk a pakolást, aztán reggel indul a visszaszámlálás.

Folytatjuk ám a blogot a tábor alatt is, ha tudjuk!